33. of Montreal @ donaufestival Krems 5th May 2012
15. of Montreal @ KOKO London 6th October 2010
Kevin Barnes cuki videóval köszöni meg az adományozóknak!
Up-to-the-second music coverage: Kevin Barnes just pulled a Bon Iver!
akkor biztos megvenném Kevin Barnes valamelyik fab ruháját, vagy a Hissing Fauna test pressingjét. De így nem.
1. of Montreal - The Past is a Grotesque Animal 11.53
És akkor itt a vége. Ez gondolom eléggé megosztó, de nekem ez a legkedvencebb kedvenc számom. A Hissing Fauna, Are You the Destroyer? lemezen elfoglalt helye is nagyon fontos, de önmagában is felejthetetlen. Kevin Barnes-szal és a többi “magáról éneklő” dalszerzővel mindig az a bajom, hogy valóban őszinték-e, és ez érdekes-e a művészetük megítélése szempontjából?
Bármi is legyen az igazság, ez a dal tényleg az emo indie tabularázása non plus ultraja, aminek ugyanakkor például olyan “testvérdalokkal”, mint a No Conclusion, szemben egyáltalán nem nihilista a mondanivalója. A zene valóban apokaliptikus, és a fenti videó (ami egyértelműen az Apple Picker Productions videóblog legnagyobb hozzáadott értéke az emberiség kultúrájának dokumentálásához) is eléggé világvége-hangulatú a rángatózó Kevin és David Barnessal és eksztatikus K Ishibashival. Ugyanakkor ez a dal egyáltalán nem a reménytelenségről szól, hanem egy olyan érzelmi kapcsolatról, ami persze lehet, hogy elbaszott és diszfunkcionális, de alapvetően minden ember ezt keresi a szerelemben.
A több, mint tizenegy perces számban Kevin Barnes be tudja olyan részletességgel mutatni ezt a kapcsolatot, hogy még a dobogó második fokán lévő dalnál is szerteágazóbb stream of consciousness leírást alkalmaz. Még ha ez egy olyan dal is, amit tulajdonképpen teljesen lehetetlen és értelmetlen más együttesnek feldolgozni specifikussága miatt, mégis rengeteg gondolattal és érzéssel lehet azonosulni a szövegben.
Az egyetlen dolog, amiért nem imádja ezt a dalt elsöprően sem a nagyközönség, sem a kritikusok, az éppen ez az elbeszélési mód, amit valaki vagy gondolkodás nélkül szeret, vagy utál. Kevin Barnes a rá jellemző obskúrus utalásokat használ és persze olyan kifejezéseket, amik öncélúnak tűnhetnek (“Gestapo circling my heart”, “I’ve played the unraveler, the parhelion”), de igazából ebben a számban kifejezetten ízléses egyensúlya van ezeknek, és az olyan “nagy mondatoknak”, mint például “No matter where we are we’re always touching by underground wires”.
Nagyon szeretem ezt a számot.
34. of Montreal - Plastis Wafer 7.12
Igazából ez is csalás, mert ez három szám összerakva, ami viszont tökéletesen eltalálja a Skeletal Lamping és ezzel az of Montreal lényegét. Ezen a felvételen bónusznak ott a végén a St. Exquisite’s Confessions, aminek a végén Erykah Badu feldolgozás van.

Megjelenik októberben egy új of Montreal lemez Daughter of Cloud néven előzőleg írt számokból. Most rendeltem meg és már hallgatom is, tehát vszeg fent van neten valahol. Nagyon örülök most!
Tukánfejű androgünt öklözni
…lenne a tökéletes Quart-os lemezajánlócím ehhez.
Ez még hozzátartozik a hétvége történetéhez. Érzékelésen alapuló tesztekkel mérve a legutóbbi of Montreal lemez jelentősen kevésbé szekszi, mint az azt megelőzőek. Ez nagymértékben tulajdonítható a zajszámoknak.